A HR menedzsert vagy specialistát (mert a személyzetis kicsit régies, a munkaügyis nem teljesen fedi a valóságot, ráadásul multiknál csak az angol rövidítéseket értik) megkeresi az osztály vezetője, hogy új beosztottra lenne szüksége, mert a régit kirúgtuk, bővítünk vagy elment jobb fizetésért (erre érdemes az állásinterjún rákérdezni, mi történt). Közösen megbeszélik, milyen legyen az új kolléga, milyen hirdetést adjanak fel, milyen követelményeknek kell megfelelnie.

Ezek az általános opciók, de előfordul néhány kivétel is. Nem elégedett a főnök a beosztott teljesítményével, ezért elhatározza, hogy másik kollégát vesz fel. Ilyenkor vagy fejvadászt bíz meg, vagy anonim hirdetést ad fel a cég. A történet így is rizikós, visszajuthat az információ az érintetthez.

Előfordulhat, hogy "testreszabott" pozíció jön létre, kifejezetten arra szabják az állást, aki betölti, vagy olyan munkakört kreálnak, amit rá szabnak. Nem kell feltétlen kivételezésre gondolni, bár kivételes helyzet lehet: az biztos, hogy hosszabb távon a cég érdekeivel egyeznie kell. Itt már lehet "álomállás", de nehéz ezt kivívni, kiérdemelni.

Természetesen még számtalan opció előfordulhat, két dologra szerettem volna felhívni a figyelmet: az egyik a "testreszabott" állás lehetősége, a másik, hogy érdemes körüljárni, mi volt az oka a pozíció létrejöttének, miért keresnek új kollégát. Nem biztos, hogy minden esetben egyenes vagy őszinte választ kapunk, de érdemes kérdezni, akár ismerősöktől is, akik a cégnél dolgoznak, akár az interjún.

Rengeteg helyen találkozhatunk értékesítői pozíciókkal. Mindegy, hogy tanácsadó, sales munkatárs, üzletkötő vagy területi képviselő - a lényeg az eladás, a tervszámok és az értékesítési mutatók teljesülése. Mások meggyőzése, ez a kulcs, hogy az én termékemet, szolgáltatásomat vegyék, ne a konkurenciáét.

Erre születni kell. Vagy megvan a hajtóerő, a tűz benned, vagy nem. Hogy akkor is nekiindulsz, ha azon a héten már a harmincadik tárgyalásra mész és huszonkilenc sikertelen volt. Hogy a hónap utolsó napjaiban ráerősítesz, hogy elérd a kitűzött célt. Hogy akkor érzed magad igazán elégedettnek, ha egy üzlet létrejött, sőt, a vevő újrarendel.

Sokan gondolják, jó értékesítők lehetnek, tanulással, szorgalommal, bevált módszerekkel. Az igazság az, hogy elérhetnek szép eredményeket, de általában hamar kiégnek, belefáradnak vagy pályát módosítanak. Van, aki szerint a kereskedői véna öröklődik, így ha a családban van, akkor általában a leszármazottak is jó értékesítők lesznek. A lényeg, ha már valaki az általános iskolában mondjuk valamilyen játékkártyákkal "üzletel", folyton számolgat, annak jó esélyei vannak ezen a pályán.

Majdnem minden munkakörben megvan az értékesítési faktor, csak változó mértékben. Magunk eladása, önnön érdekeink érvényesítése, self-management, mindenhol jelen van. Az állásinterjú tipikus példája ennek, hiszen itt szaktudásunkat és személyiségünket kell pozícióra és pénzre váltani. Ha a karrierlépcsőn szeretnénk feljebb haladni, gyakran pont az akadályoz meg minket, hogy nem tudjuk hangsúlyozni eléggé munkánk fontosságát, nem tudjuk érvényesíteni érdekeinket igazán.

Zárszóként annyit, sokféle értékesítőként dolgozhatunk. Más tulajdonságokat, más személyiséget, más hozzáállás igényel, hogy például milyen piacon, milyen terméket és kiknek akarunk eladni: telefonon porszívót nyugdíjasoknak, személyesen biztosítást középkorúaknak, levélben bankkártyát fiataloknak, smsben egyszázalékot bárkinek. Ebből a rövid felsorolásból is látható, mennyire eltérhet egy-egy pozíció, míg az egyikben jól kell fogalmazni, a másiknál előnyös, ha jó hangunk van.

Szinte bármilyen szakmát, szakterületet vagy hivatást választunk, alapvetően három út állhat előttünk. Napjainkban nagyon nehéz több szakma művelőjének, több tudomány polihisztorának lenni, akkora tudásanyagot halmoztuk fel, annyi ismeret kötődik egy-egy területhez. Nem térnék ki most külön a pályamódosításra vagy amikor teljesen más szakmában helyezkedik el valaki. 

Ha valaki specialista karriert választ, folyamatosan nyomon követi a szakmai eseményeket, fórumokat, olvas, tanul, elismert szaktekintély lehet akár néhány év leforgása alatt is. Sokan azért választják ezt, mert félnek esetleg a komfortzónán, tehát a szakterületen kívül mozogni, saját témájukban viszont abszolút magabiztosan tevékenykednek, hiszen ismerős terepen mozognak. Egyáltalán nem baj, ha valaki ilyen karriert épít, hiszen a szaktudása komoly érték lehet a munkaerőpiacon, egy-egy szektorban. Lehet ez egy órás, aki a régi mechanikus órákat javítja, lehet egy pénzügyes, aki csak lízing területen mozog, lehet akár egy csillagász, aki kizárólag üstökösökkel foglalkozik - a lényeg, hogy bár ismeri a szakmát nagy általánosságban, a specialitása az erőssége. Pont ez okozhatja rugalmatlanságát is, hiszen más területre nehezebben téved, kevésbé reagálhat jól a változásokra.

A generalista karrier egy szakma átfogó, bár emiatt felszínesebb ismeretét jelenti. Lehetséges, hogy valaki specialistaként több területet átjárt, ezután kezdte szintetizálni ezt a tudást. Egyszerű példaként egy gyorséttermi alkalmazott jutott eszembe, aki először krumplit süt, aztán kint van a kasszáknál, aztán a szendvicset pakolja össze. Könnyen lehet, hogy oktató lesz belőle, aki általánosan ismeri majd az összes területet, így kiválóan tudja az újakat betanítani. A generalista a változások szempontjából rugalmasabb, hátránya lehet azonban, hogy adott szakmai kérdésben szakértői segítségre szorul. Szerintem ez a karrierút, ami talán a legjobban javítja manapság valakinek az elhelyezkedési esélyeit. Ha lehetőség van rá, érdemes emiatt akár rövidebb időszakokra más területekbe is belekóstolni, hogy a széles látókört elsajátítsuk.

Nem véletlenül hagytam legutoljára a vezetői karriert, mivel mindkét megközelítés "megkoronázása" lehet ez, legalábbis első látásra. Az, hogy valaki jó vezető lesz, nem a szaktudásán múlik, illetve csak részben. Fontos, hogy a beosztottak elismerjék, illetve hiteles legyen számukra, ennyiben lényeges a szakmai háttere. Ezen felül azonban sokkal számottevőbb annak a szerepe, hogyan osztja el a feladatokat, hogyan bánik alkalmazottaival, hogyan ösztönzi őket jobb teljesítményre. Sorolhatnám még, milyen a tökéletes vezető, összességében viszont leszögezhetjük, ez nem tapasztalat, szaktudás függvénye, hanem személyiségfüggő.

A HR Portal cikke (és az Educatio kutatása) szerint jelenleg a következő munkaerőpiaci helyzet áll fenn:

Ba és Bsc-diplomával rendelkezők keresete jóval elmarad a négy- vagy ötéves képzésben oklevelet szerzett pályakezdők bérétől, nettó 130 forintot keresnek (...) Az egyetemi végzettségűek például havonta átlagosan nettó 165 ezer forintot keresnek. A 2009-ben végzett bachelor diplomások fele (56 százalék) helyezkedett el a tanulmányai befejezését követő egy évben. Jóval többen (75-76 százalék) találnak állást azok a fiatalok, akik osztatlan főiskolai vagy egyetemi szakot végzettek.

 Nyilván a fenti kutatási eredményekre pontos adatok és elemzések híján nehéz rácáfolni. Az eredmények azt sugallják, érdemes a mesterképzésben résztvenni, hiszen hamarabb találhatok munkát és a fizetésem is magasabb lesz. A tapasztalat viszont jelenleg azt mutatja, hogy a munkaadói oldalon nincsen nagy különbség a diplomák között. 

Sőt, épp az ellenkezője igaz: sokan tanulmányaikat kitolva, az álláskeresés helyett inkább még pár évet eltöltenek az iskolapadban. Munkaerő-piaci szempontból fontosabb lenne számukra, ha gyakorlati tapasztalatot szereznének, akár gyakornokként is, és ezt követően választanák a különböző mesterképzéseket.

Az biztos, hogy a felsőoktatás tömegessé válásával egyidőben a diploma szinte minden munkakörben elvárás lett, ott is, ahol esetleg elegendő lenne egy érettségi vagy egy tényleg jó OKJ-s tanfolyam. A bachelor és master között nem látok ekkora szakadékot, sem a tanulók tudásában, sem a fizetésekben. Rövid idő telt el ahhoz, hogy ennyire egyértelmű következtetéseket vonjunk le.

Álomállás: sokak fejében rögtön a pénz, a hatalom vagy épp a jó munkahelyi társaság jelenik meg. Az igazán jó állás azonban mindenki számára mást és mást jelent. Megfelelő embert a megfelelő helyre - szól a mondás, bár kicsit közhelyesen. 

A fő kérdés inkább az, mi számomra a legjobb, mitől lesz a munkahelyem "álom". Igen, lehet az, de sok tényezőnek passzolnia kell: főnök, fizetés, munkakörülmények, kollégák, feladatok, kihívások, lehetőségek, felelősségvállalás, munka-magánélet egyensúlya. A tökéletes, mint a nagy Ő, talán nem is létezik, de törekedhetünk rá, hogy elérjük.

A blogom, egyelőre kísérleti jelleggel, ebben próbál segíteni: gyakorlati tippek, hasznos tapasztalatok az álláskeresésről, karrierépítésről, önéletrajz-írásról és egyéb infókról, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az álomállás elérhető legyen. Nem tervezek hókuszpókuszt, akadémiai esszét, nem ígérem senkinek, hogy holnaptól megváltozik az élete.