Szinte bármilyen szakmát, szakterületet vagy hivatást választunk, alapvetően három út állhat előttünk. Napjainkban nagyon nehéz több szakma művelőjének, több tudomány polihisztorának lenni, akkora tudásanyagot halmoztuk fel, annyi ismeret kötődik egy-egy területhez. Nem térnék ki most külön a pályamódosításra vagy amikor teljesen más szakmában helyezkedik el valaki.
Ha valaki specialista karriert választ, folyamatosan nyomon követi a szakmai eseményeket, fórumokat, olvas, tanul, elismert szaktekintély lehet akár néhány év leforgása alatt is. Sokan azért választják ezt, mert félnek esetleg a komfortzónán, tehát a szakterületen kívül mozogni, saját témájukban viszont abszolút magabiztosan tevékenykednek, hiszen ismerős terepen mozognak. Egyáltalán nem baj, ha valaki ilyen karriert épít, hiszen a szaktudása komoly érték lehet a munkaerőpiacon, egy-egy szektorban. Lehet ez egy órás, aki a régi mechanikus órákat javítja, lehet egy pénzügyes, aki csak lízing területen mozog, lehet akár egy csillagász, aki kizárólag üstökösökkel foglalkozik - a lényeg, hogy bár ismeri a szakmát nagy általánosságban, a specialitása az erőssége. Pont ez okozhatja rugalmatlanságát is, hiszen más területre nehezebben téved, kevésbé reagálhat jól a változásokra.
A generalista karrier egy szakma átfogó, bár emiatt felszínesebb ismeretét jelenti. Lehetséges, hogy valaki specialistaként több területet átjárt, ezután kezdte szintetizálni ezt a tudást. Egyszerű példaként egy gyorséttermi alkalmazott jutott eszembe, aki először krumplit süt, aztán kint van a kasszáknál, aztán a szendvicset pakolja össze. Könnyen lehet, hogy oktató lesz belőle, aki általánosan ismeri majd az összes területet, így kiválóan tudja az újakat betanítani. A generalista a változások szempontjából rugalmasabb, hátránya lehet azonban, hogy adott szakmai kérdésben szakértői segítségre szorul. Szerintem ez a karrierút, ami talán a legjobban javítja manapság valakinek az elhelyezkedési esélyeit. Ha lehetőség van rá, érdemes emiatt akár rövidebb időszakokra más területekbe is belekóstolni, hogy a széles látókört elsajátítsuk.
Nem véletlenül hagytam legutoljára a vezetői karriert, mivel mindkét megközelítés "megkoronázása" lehet ez, legalábbis első látásra. Az, hogy valaki jó vezető lesz, nem a szaktudásán múlik, illetve csak részben. Fontos, hogy a beosztottak elismerjék, illetve hiteles legyen számukra, ennyiben lényeges a szakmai háttere. Ezen felül azonban sokkal számottevőbb annak a szerepe, hogyan osztja el a feladatokat, hogyan bánik alkalmazottaival, hogyan ösztönzi őket jobb teljesítményre. Sorolhatnám még, milyen a tökéletes vezető, összességében viszont leszögezhetjük, ez nem tapasztalat, szaktudás függvénye, hanem személyiségfüggő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.