Terjedőben van a magyar fiatalok körében a kapunyitási pánik (quarterlife crisis), amely elsősorban az életük negyedén átjutott fiatalokat fenyegeti. A felnőtté válás, a rengeteg lehetőség terhe, és a sikerkényszer mellett bizonytalanok, értelmetlennek érzik munkájukat. Pánikba esnek, hogy még mindig nem azt csinálják, amit szeretnének, ezért nehezen hoznak döntéseket, félnek az egész életüket befolyásoló következményektől. Tünetek lehetnek a passzivitás, a döntésképtelenség, a depresszió, a pörgős (élvhajhászó) életmód. (2004)

A kapunyitási pánikról pontos statisztikákat én se tudnék közzétenni. A válság, a munkanélküliség, az utóbbi évek bizonytalansága biztosan fokozta a fiatalokban a félelmeket. Gyakran jelent ez azonban irreális félelmeket, hiszen a pályamódosítás szükségessége egyes helyzetekben vagy a felelősségvállalás mind-mind a felnőtté válás fokozatai. Fokozatos függetlenedés, albérlet, önálló kereset, nyolcórás munka, munkahelyi konfliktusok egyaránt várnak minden pályakezdőre. Van, aki ezt próbálja megúszni, például otthon lakik szüleinél vagy diplomahalmozással tölti az időt a munka helyett (viszont lehet ezt is ésszel csinálni).

Most jöhetne egy halom életbölcsesség és jótanács, de röviden csak annyit mondanék: ne pánikolj! Merj lépni, változtatni, felelősséget vállalni, néha kockáztatni! Megéri :)