Ha már egy cég ajánlatot tesz, akkor is véthetünk hibákat. Nyilván nem fogják magukat meggondolni az "utolsó" pillanatokban, de ne felejtsük a próbaidőt, illetve azt, milyen szájízzel kezdünk. Fontos a cég számára is tudni, mikor kezdünk, erről korábban írtam.
Ne vaciláljunk sokat. Nem baj, ha másik ajánlat van függőben vagy jobb pozíció kilátás egy másik helyen, a lényeg, hogy néhány napot kérjünk maximum, mint gondolkodási idő. Egyik cég sem várhatja el azt, hogy a biztosat a bizonytalanért vállaljuk. Viszont mi se várjuk, hogy egymásra licitálva versengjenek értünk (ez csak nagyon ritka esetekben fordul elő). A dilemmába ne feltétlenül avassuk be a leendő vállalatunkat, mert ebből számunkra kedvezőtlen következtetéseket vonhatnak le: na, ez se tudja, mit akar!
Vegyünk egy papírt, írjuk fel az érveket és ellenérveket. Kérdezzük meg ismerőseinket, gondolkodjunk velük együtt. Soroljuk fel magunkban azt, mi fontos valóban számunkra. A lényeg, hogy tudjunk döntést hozni és egyértelműen kommunikáljunk. "Háááát, még gondolkozom, kérnék két órát" - ez nem megfelelő reakció. Ha több fizetésre gondoltunk az ajánlatban, vagy más feltételt nem tudunk elfogadni, ezt vessük fel témaként. Béralku - nem elterjedt Magyarországon, de a neve önmagáért beszél. A legtöbb cégnél adott sávot hagynak jóvá és egy-egy jó jelöltért akár többet is megadnak. Ne feszítsük a végletekig a húrt, de tehetünk "ellenajánlatot", mi mennyit tartunk elfogadhatónak. Ha korábban adtunk meg bérigényt, nem fair fölé menni az alkuban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.