Rengeteg alkalommal hallottam már a következőket: "oda csak akkor vesznek fel, ha ismersz valakit a cégtől" vagy "ne is próbálkozz, ha nem vagy az ügyvezető rokona" vagy "a mai világban csak a csókosok érvényesülnek" vagy "be kell nyalnod magad, hogy állást ajánljanak". Nem fogom ezeket cáfolni, mivel nincsen az ellenkezőjére bizonyítékom. 

Fordítsuk meg egy pillanatra a dolgot! Munkaadó vagyok, a legjobb, legmegbízhatóbb embereket keresem. Ha ajánlást kapok valakitől vagy ismerem, nyilván szívesebben alkalmazom, hiszen megbízhatóbb, mint egy "ismeretlen". Mindemellett azt gondolom, meg kell adni az esélyt, nyílt pályázat formájában és azonos feltételek mellett megmérettetni a jelölteket. Igen, van olyan főnök, aki a "csókos" beosztottat felveszi és megtartja, de mint látható, ezzel tekintélyét is nagy mértékben aláássa, hiszen nem egyenlő mérce alapján ítél.

A helyzet nem egyszerű. Mégis, sok mindent tudunk tenni, hogy "ismertek" legyünk. Vegyünk részt minél több szakmai rendezvényen, keressük azon lehetőségeket, ahol a leendő munkaadónk is jelen van. Érdekes jelenség, de minél többet mutatkozunk egy adott körben, annál inkább közéjük valóként kezel minket mindenki. Nem éri meg magunkat sajnáltatva siránkozni a fenti mondatokon, még ha van is valóságalapja. A kitartás általában meghozza gyümölcsét, pályázzunk töretlenül, de mindig szem előtt tartva, hogy képességeink és készségeink alapján a megfelelő pozícióra jelentkezzünk.