Korunk egyik parája a megfelelési kényszer, mely az életünk számos területét felöleli. Jónak kell lennünk a munkánkban, ahol egyre nagyobb kihívásokkal találkozunk (...) és találjuk meg önmagunkat is, közben persze tanuljunk is valamit, hogy karrierünket megfelelően egyengessük. Az elvárásoknak való megfelelés hatalmas erőfeszítéseket vesz igénybe, belső energiáinkat akár teljesen fel is emészthetjük, ha folyamatos megfelelni vágyásunkkal nem figyelünk valóban saját magunkra, hisz sokszor nem vesszük észre, kinek is akarunk épp megfelelni - a környezetünknek vagy saját magunknak? A kettő közt hatalmas különbségek vannak.

Nagyon sokan küzdenek azzal, hogy maximalisták, perfekcionisták vagy éppen megfelelési kényszeresek. Bármelyikről is legyen szó, azt jelenti, hogy ha 3 óra munkával elértük egy feladat 90%-át, képesek vagyunk arra, hogy még 3 órát fordítsunk a maradék 10% elérésére. Nyilván vannak olyan dolgok, olyan munkaterületek, ahol ez elengedhetetlen, például pénzügyi témában.

A lényeg azonban az, hogy fókuszáljuk energiáinkat és ne akarjuk mindig a tökéletes választ, a tökéletes megoldást. A döntéseink előtt ne járjuk körbe még háromszor a kérdést, nem kell öt verziót lefuttatnunk, vállaljuk némi kockázatot. 

Fontos munkánk minősége - de még fontosabb az, hogy el is tudjuk adni azt. Ha vezetőnk, kollégáink, a cég többi része nincs tisztában munkánk értékével, nem is fogja tudni értékelni. Van, ahol a "sírás" célravezető, van, ahol a törtetés, van, ahol a nyalás - minden vállalatnál az adott körülményektől függ.

Miért akarok megfelelni másoknak? Miért nem elég erős az önbizalmam? Az önismeret segítségével ez fejleszthető. Táplálkozzunk az apró sikerekből. Ha nem kapunk elég elismerést másoktól, adjunk "jutalmakat" magunknak. 

Véssük be a fejünkbe: "ELÉG JÓ". Elégedjünk meg ezzel. Pont elég.