Úgy érzem, manapság egyre fontosabb, hogy "stabil" munkahelyet találjunk. Stabil, mert nem hagy minket kibillenteni, egyfajta támaszt nyújt, biztonságot, jó kapcsolatokat ad. A közösség megtartó ereje egy munkahelyen is csodákra lehet képes. A stabilitást azért érzem különösen fontosnak, mivel a munka-magánélet egyensúlyban sokszor az egyik rész hat a másikra. Előfordult már, hogy valaki munkahelyet akart váltani - és közben a kapcsolatát is fel akarta adni. Nem szabad egyszerre változtatni az élet különböző területein, a sokkterápia csak a szélsőséges esetek (pl. drogos betegek kezelése) esetén javasolt módszer, amikor már semmi más nem segít.
Félreértés ne legyen: egy munkahelyre nem feltétlen barátkozni megyünk, de óhatatlan, hogy problémáinkat, otthoni gondjainkat is visszük magunkkal. Van, aki ezt könnyedén kezeli, és kabátként teszi le, majd veszi vissza. A többség azonban nem tudja, nem akarja érzéseit palástolni, így óhatatlan, hogy ezekről beszél vagy utalásokat tesz. És igen, a jó munkahelyi környezet pont egy-egy rossz pillanatban tud segíteni. Ennek ellenére, vigyázzunk! Hosszútávon nem szül jót, ha párkapcsolati, egészségügyi vagy egyéb érzékeny témáinkat kollégáinknak teregetjük ki, ez később akár egy előléptetésünket is megakadályozhatja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.