A héten került megrendezésre a második Esélykonferencia, mely a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának lehetőségeit vizsgálta. Sok-sok munkaadó képviseltette magát, több szakember osztotta meg nézeteit, kutatási eredményeket láthattunk, kerekasztal beszélgetések voltak különböző témákban. Csak pár mondat erejéig, de szeretném a legfontosabb tanulságokat rögzíteni.
Először is, a "rossz" munkaadói hozzáállás az, hogy egy csökkent/megváltozott munkaképességű embert akarok foglalkoztatni. Nem, nekem egy pénztárosra, ügyfélszolgálatosra, könyvelőre van szükségem. Fontos persze tudnom, hogy az adott munkakör milyen fizikai feltételeket igényel, de lényeges az ellátandó feladatok listája. Az esetek többségében ugyanis úgy lehet megfelelő munkakört kialakítani, ha egyes feladatokat átcsoportosítunk a munkakörök között, így tudunk esetleg pl. egy hallássérültet is alkalmazni.
Másodszor is, mi magunk is mások vagyunk. Nekünk is vannak erősségeink, gyengeségeink. Hallottam egy történetet egy lányról, Boriról. Bori egy általános iskolába járt, sok más gyerekkel együtt. Borinak hiányoznak a felső végtagjai. A gyerekek viszont nem azt mesélték szüleiknek, hogy képzeld anya, van egy osztálytársunk, akinek nincs keze. A gyerekek azt mesélték, hogy képzeld anya, Bori gyönyörűen rajzol lábbal, hogy kinyitja vele a túrórudit is. A lány az iskolai tanuláshoz segítséget kapott egy számítógép formájában. De a gyerekek ragaszkodtak ahhoz, hogy a helyesírás-ellenőrző Borinál is legyen kikapcsolva. A diszlexiás osztálytársánál ez viszont kötelező volt. Ez számomra megmutatja, hogy a megfelelő segítség a kulcskérdés.
A cégek által fizetendő rehabilitációs hozzájárulás növelése csak részmegoldás. Fontos, hogy a megváltozott munkaképességűek esetében ugyanúgy érvényesek a pszichés tényezők, a hosszú ideig tartó állástalanság, a sikertelen pályázatok. A felkészítésük az álláskeresésre, hogy mentálisan is készen álljanak a munkára, ugyanilyen lényeges. A befogadó környezetre is figyelni kell, hiszen minden más munkavállalóban van egyfajta tartás, hogy mit kezdjünk például egy kerekesszékes kollégával. A párbeszéd, az igények átbeszélése itt sokat segíthet, pontosan meghatározni, miben támogassuk őt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.