Karrierépítés - ma már olyan közkeletű szó, hogy azt gondoljuk, mindenki felé elvárás. "Az én fiam karriert épít" - van ebben szülői büszkeség is, bár némi fájdalom, hogy talán emiatt nem a családalapítás van gondolatai középpontjában. Az, hogy valaki karrierista, még önmagában nem baj. A gond ott kezdődik, amikor mindent háttérbe szorít emiatt, amikor a magánéletét feláldozza a munka oltárán, amikor másokon átgázol egy-egy jobb pozíció érdekében.
Lehet karriert befutni másként is. Valóban nem könnyű összeegyeztetni a privát dolgainkat, de nem feltétlenül kell éjszakáznunk vagy hétvégén is dolgoznunk egy jobb lehetőségért. A szorgalom önmagában sajnos ritkán kifizetődő. A karrier inkább jelenti azt, hogy egy elképzelt ideális életpályát valósítunk meg, kiaknázva képességeinket és lehetőségeinket maximálisan. Ez nem feltétlen vezetői pozíció, hiszen szakterületen is válhatunk elismertté.
A karrier valójában önmegvalósítás. Folyamatos fejlődés, hogy jobb emberré váljunk, hogy még sokrétűbb legyen tudásunk, hogy még több képességre tegyünk szert. Ezáltal pedig komplexebb, stratégiaibb, több területet átívelő problémákat is meg tudunk oldani, valódi karriert tudunk építeni. Ebbe belefér az is, hogy valaki 12 éven át asszisztens. Belefér az is, hogy évtizedeket tölt egyetlen cégnél. Csak egyetlen kérdés: úgy érzem, hogy jelenlegi helyemen maximálisan kihasználom képességeimet és lehetőségeimet?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.