El sem olvassák az önéletrajzom?

2011/04/26. - írta: Álomállás

Bizonyára ismerős pillanatok: interneten elküldtem egy önéletrajzot, és nem jön rá válasz. Telnek, múlnak a napok, a hirdetés lassan letelik, még mindig semmi. Jó esetben egy automatikus rendszerüzenet érkezik, rossz esetben semmi. És a semmiből tudjuk már, hogy sajnos ismét nem ránk esett a választás...

És jönnek a kérdések bennem: El sem olvassák? Érdemes esetleg rájuk telefonálni többször? Egyáltalán, mi tart ennyi ideig?

Free Stock Photo: Closeup of a tax income bar graph and a pen.

A pozíciók többségére akár több száz önéletrajz is összegyűlik. Ez általában a HR-es munkatárs vagy az adott vezető elkezdi áttekinteni. A jelentkezők létszáma miatt általában három kategóriába sorolják őket, mint képzeletbeli dobozok. Az elsőbe kerülnek azok, akik már a kiírt elvárásoknak sem felelnek meg. A másodikba, akik megfelelnek, de nincsen kiemelkedő előnyük. A harmadikba, akik (önéletrajz alapján) megfelelőek és valami miatt ki is tűnnek. Sokféle statisztikát láttam már, de tény: egy-egy pályázat áttekintésére néhány másodperc áll rendelkezésre, ezért is fontos, hogy irányítsuk a figyelmet, emeljük ki a legfontosabb részeket az anyagunkban, hogy a kulcsszavak segítségével még hatékonyabb legyen pályázatunk.

A válasz tehát az, hogy igen, elolvassák, de általában nem sok idő jut az elbírálásra. A betelefonálást csak egyes kiemelt esetekben javaslom, ellenkező esetben magas telefonszámlát érhetünk el és lehet, hogy ellentétes hatást váltunk ki... Ha valóban álomállás a számunkra és ideális jelöltnek látjuk magunkat, ragadjunk telefont. Ne legyünk azonban túlzottan rámenősek, érdeklődjünk inkább a folyamatról, hol tart a dolog, mire számíthatunk.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alomallas.blog.hu/api/trackback/id/tr142848618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

alize30 2011.04.30. 11:43:15

Jó megközelítés. Mégis azt gondolom, havonta legalább heti 1x telefonáljunk rá az adott munkáltatóra, maximum szerdáig, mert hétvége felé már nemigen törődnek az sok CV átolvasásával. Abból is le lehet vonni a következtetést, hogy a telefon másik végén milyen HR-es ügyintézővel van dolgunk. "Majd jelentkezünk" - minden egyes alkalommal ez a lerázós duma jön, ildomosabb magasabb fokozatba kapcsolni a munkakeresésben, és nem várakozni. Minél több cégnek elküldjük a jelentkezést, megvan az esély. Nekem is rengeteg automatikus rendszerüzenet jött, de kb. a munkaközvetítőknél egy jobb állás betöltésénél sokkal több időt kell várni arra, hogy egyáltalán visszajelezzenek. Próbáltam olyan munkát keresni, ahol szinte azonnal kerestek munkaerőt. Gazdasági válság ide-vagy-oda, azért ha megszűnik a munkám, lesz másik. Sosem szabad feladni, és úgy gondolkodni, hogy nem találok nekem megfelelőt. A talpraesettség sem utolsó! Ha irodán dolgoztam, vagy van gyakorlatom a PC használatában, akkor már nyert ügyem van. Ha kapok egy szerényebb fizetésű irodai ügyintéző munkát, mellette nem árt munka után is néha bevállalni egyéb otthoni munkát, ha kell a pénz, vagy tartalékolni akarok. Nehéz körök ezek, de legalább elmondhatja az embert, megpróbálók mindent,ami tőlem telik. Nem utolsósorban ki kell használni az egyéb lehetőségeket. Amikor nem találtam hosszú idő múlva sem egy nekem való munkát, elkezdtem feltenni kérdéseket, mi az amit elvárok magamtól és a munkáltatótól. Összegyúrtam egy olyan önképet, ami tutira nyerő lehet, és ez nem a hazugságról szól. Megtudjam győzni az adott munkáltatót, hogy agilis vagyok és dolgozni akarok, nem csak keresgélek, és válogatok. Elég kiindulni a marketing elvekből is. Hossztávra viszont az a nyerő, ha a munkavállaló igyekszik szinten tartani mentális, fizikai állapotát arra az időszakra is, amíg el nem nyeri az megpályázott állást.
süti beállítások módosítása